A közösség szociális és intellektuális elvárásai az archasadékos gyermekekkel szemben gyakran alacsonyabbak. Ha az archasadékos tanulók azt hiszik, hogy környezetük és tanáraik kevesebbet várnak el tõlük, gyakran alacsony önértékelést fejlesztenek ki magukban.
Az archasadékkal született gyermekeket környezetüktõl eltérõ küllemük és beszédük miatt társaik csúfolhatják és erõszakoskodhatnak velük. Nehezebben találnak barátokat és visszahúzódóvá válhatnak, hiszen az osztályban és a játszótéren csak vonakodva beszélnek társaik elõtt. A gyermekek gyakran zavarukban vagy az ismeretlentõl való félelmük miatt bántják többiektõl eltérõ társaikat. A gúnynevek és a csúfolódás megelõzhetõk az archasadékos gyermek állapotának egyszerű magyarázatával. A gyermek távollétében a tanár elmondhatja az osztálynak, hogy társuk mennyire ügyes és bátor. Megkérdezheti az osztálytól, hogyan próbálnának megbirkózni a gyakori kórházi kezelés terheivel. Házi feladatot is adhat a témával kapcsolatban (pl. fogalmazás egy családtag kórházi látogatásáról), hogy még hatásosabb legyen a segítõ szándék az osztálytársak körében.
Az archasadékos gyermekek a kontrollvizsgálatok és a műtétek miatt rendszeresen hiányoznak az iskolából. Ez állandó feszültséget okoz, mert az elmaradt tananyagot be kell pótolniuk, ugyanakkor a hiányzások miatt kimaradhatnak az iskolai élet fontos eseményeibõl. Emellett gyakori az archasadékos gyermekek aggodalma, hogy barátaik elfelejtik vagy elhanyagolják õket. A gyermekek szoronghatnak azért is, hogy társaik hogyan fogadják a műtét utáni megváltozott küllemüket vagy beszédüket. Nagyon fontos, hogy a tanárok folyamatosan tartsák a kapcsolatot az archasadékos gyermekek szüleivel, ugyanis a kicsik gyakran vonakodnak beszélni a problémáikról, mert félnek attól, hogy túlságosan érzékenynek, félénknek tartják õket. Ha a tanárokat rendszeresen informálják az orvosi kezelésekrõl és a kezelések kapcsán a gyermek küllemében és beszédében bekövetkezõ változásokról, akkor felkészülhetnek az esetleges nehézségekre. A tanulók különösen az új iskolaév kezdetén - amikor az iskola, a tanárok és/vagy az osztálytársak ismeretlenek -, illetve az operációk elõtt és után sebezhetõbbek. Ha a gyermek megfelelõ segítséget kap az elmaradt munka bepótlásához, kevésbé fog félni a lemaradástól.
Az a gyermek, aki beszéd segítségével nem tudja magát megfelõ módon megértetni, megpróbál más módon kommunikálni környzetével. Ez megnyilvánulhat a környezettel való állandó küzdelemben is. A tanárok és az iskolatársak gyakran nem értik, hogy ez a viselkedés a gyermek kommunikációs nehézségeire vezethetõ vissza, ami tovább rontja a helyzetet. Az archasadékos gyermekek hallása idõszakosan romolhat a középfülben ismételten felgyülemlõ folyadék miatt. A gyermek koncentrálóképességének romlása, rendszeres visszakérdezése, beszédének minõsége és munkája színvonalának romlása mind a halláscsökkenés jelei lehetnek. Az archasadékos gyermekek több bátorítást igényelnek, ha az osztály elõtt kell beszélniük, felolvasniuk, vagy amikor vitákban vesznek részt. Szóbeli vizsgákon a gyermekeknek szüksége lehet arra, hogy megkülönböztetett figyelemben, egyedi elbírálásban részesítsék õket.
